Aki többféle fajtájú kutyát ismer közelről, tapasztalhatta, hogy nagyon nagy különbség van az egyes fajták között nem csak a "külcsín", hanem a "belbecs" tekintetében is.

A magyar vizsla többszáz éve hű társa elődeinknek. Ősi vadászkutyafajta, amely a vadászat körülményeinek és követelményeinek változását követve, azokhoz alkalmazkodva csiszolódott a mai mindenes vadászkutyává. A szelekció évtizedei, századai alatt azok az egyedek maradtak fenn a rostán, akik figyelmesek, jószándékúak, engedelmesek voltak, ugyanakkor rendelkeztek kellő kombinatív készséggel, szenvedélyességgel és munkakedvvel a feladatok teljesítéséhez, hiszen ezek voltak alkalmasak a sokrétű munka elvégzésére. A magyar ember hajlamos megkeresni a munka könnyebben megoldható módját. Talán ez hatott a kutyáira is: velük se kelljen sokat kínlódni feleslegesen, könnyen értsenek a szóból – különben mehetnek, le is út, fel is út!
 

A vizsla legfontosabb jellemvonásai:

-              Először is a jó alkalmazkodó készség. Vizsláink a legkülönbözőbb éghajlati és egyéb körülmények között ’találják meg számításukat’, élnek egészséges életet – természetesen akkor, ha a gazdi biztosítja számukra a szükséges feltételeket. Svédországtól, Norvégiától Floridáig, Dél-Afrikáig élnek vizslák! A vizsla a meleget kifejezetten szereti, a hideget is jól bírj, amíg mozog, tehát munka vagy séta közben. Viszont téli szabadban való tartásra nem alkalmas.

Az alkalmazkodó képesség nem csak az éghajlatra vonatkoztatva igaz. Jól érzi magát városi lakásban vagy kertes házban, sok ember között vagy szűk családban: a lényeg az ember közelsége. Szerintem a pokolban is jól érezné magát, ha ott lenne a gazdája!

-              Állandó vágy az emberrel való kapcsolattartásra, együttműködésre. Ha teheti, az ember közvetlen közelében van. Szereti magát hasznossá tenni, boldogan tesz meg bármit a gazda kívánságára. (Egy dolgot viszont nagyon nem szeret: egyedül lenni, unatkozni!) Mondhatjuk: "életcélja a gazdája" - ebből következik könnyű taníthatósága és sokoldalúsága. Munka közben önként és folyamatosan tartja a kapcsolatot a vezetővel, még a legszenvedélyesebb pillanataiban (pl. vadmegálláskor, a vadra való ráhúzáskor) is „érzékeli” embere jelenlétét és követi utasításait.

-              "Érintés-orientált" kutya, kifejezetten igényli a simogatást, szeretgetést –ez sosem válik terhessé számára! Igényli a gazda, az emberek testi közelségét, mindent elkövet, hogy hozzáérhessen, ha másképp nem megy, legalább a fejét a lábához érinti vagy a mancsát ráteszi a cipőjére.

-              Általában könnyen barátkozik, szereti a társaságot, a többi kutya és az idegen emberek jelenlétét. Szerinte vendégek kizárólag azzal a céllal érkeznek a házhoz, hogy őt simogassák és kiszolgálják játékszenvedélyét. Szívesen veszi más kutyák társaságát is, nagyon jól tartható többedmagával.
                Ugyanakkor nem szabad lebecsülni, mint ellenfelet: joviális, de nem bárány! Vizsla mellett sem tanácsos kéretlenül bejönni a házba vagy a lakásba, benyúlni az autóba.

-              Nagyon érzékeny mindenfajta durva bánásmódra, a túl kemény és erőszakos, ordibáló 'vezetés' megzavarja, bizonytalanná teheti.  Jobban tart a gazda haragjától, elégedetlenségétől, mint a fizikai kellemetlenségektől, fájdalomtól. Tükörként követi "embere" hangulatait, a családon belüli belháborúk feszültté, szomorúvá vagy ingerültté teszik. Túl erőskezű, korlátozó nevelési és kiképzési módszer mellett önállótlanná, esetleg bizonytalanná, félénkké válhat, elvesztheti munkakedvét. A nevelés során többre megyünk egy jól időzített biztatással, dicsérettel, mint fenyegetéssel és megtorlással.

-              Bár lélekben „puha”, a fizikai ingerekkel, fájdalommal szemben meglehetősen ellenálló.

-              Kimondottan szeretetreméltó jelleméhez élénk temperamentum járul. Kifejezetten nagy a mozgásszükséglete és sok futást igényel. Az egészséges testfelépítésű vizsla rendkívül kitartó, nehezen fárad el. Nem az a típus, amelyik szeret mindenféle terhelés nélkül otthon
heverészni. Főleg fiatal korban a fizikai aktivitás utáni vágy olyan belső feszültséget, idegességet vált ki belőle (mint a legtöbb kutyából és kisgyerekből!) ami rosszalkodásba, tombolásba, rombolásba torkollhat. A vizsla a sportos, aktív életet kedvelők kutyája!

-              Fiatal korában nagyon foglalkozásigényes: ha unatkozik vagy sokat van egyedül: elfoglalja magát - nem mindig a gazda örömére! Igényli, hogy partnerként kezeljék, szeretne mindent a gazdájával együtt csinálni, állandóan figyel, részt vesz a történésekben. Ez a sajátos, nyüzsgő természet néha kissé terhessé teszi társaságát, de nem túlfűtött, nem
fékezhetetlen, eleve hajlik a szabályok elfogadására és követésére.

-              Veleszületetten jó apportőr, vagyis jó elhozó. Épp ezért szereti, ha a szájában van valami, szívesen cipel dolgokat. Gyakori üdvözlési formája, hogy hoz valami "ajándékot" az épp érkezőnek, mondjuk cipőt, játékot vagy a lábtörlőt – ami épp a szája ügyébe kerül.

-              Nem lehet indokolatlanul agresszív sem emberrel, sem más kutyával szemben. A társasvadászatok kutyájaként ez alapvető fontosságú tulajdonsága. A jó idegrendszerű vizsla alapjában jóindulattal közelít idegen kutyához és emberhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem próbálhat jó pozíciót biztosítani magának a kutyák közti rangsorban, vagy hogy indokolt esetben nem léphet fel védelmezően önmaga, falkája vagy saját tulajdonuk (terület, zsákmány stb.) védelmében.